Monthly Archives: April 2017

Bármilyen benned zajló változáshoz, ha hozzátársítod a képzeleted erejét, megsokszorozod az eredményeket. Legyen az a forma, amelyet a képzeleted választ, akár írás, akár rajz, vagy dolgok egymáshoz ragasztgatása, vagy “csupán” a saját fejedben zajló folyamatos mozi tudatos kanyarítása – az alkotási folyamat MINDENT jobbá tesz.

Talán azok közé tartozol, akik emlékeznek rá, hogy gyerekkorukban micsoda fantazmagóriákat találtak ki, játszottak el.

(Ahogy visszaemlékszem, mi hárman a tesómmal és az ő legjobb barátjával a Buccskeszidi és Szándensz kölyök és Napsugárka királykisasszony témában alkottunk maradandó indiános történeteket.  🙂

Ez az, ahogy az ember tanul, és formálódik. Fogja a külvilág eseményeit, amit lát, hall, érez, tapasztal, összekutyulja a saját, zabolázatlan és még méretre nem vágott képzeletével, és olyen összefüggéseket talál, amiből egyrészt épül, másrészt valami fantasztikusan szórakozik.

Ezért kedvelem az önfejlesztő tanfolyamokat, filmeket, főleg azokat, amik játékosan közelítik meg mindezt.

Mert amiért jó felnőttnek lenni, a felnőttség minden komolyságával, a nehéz, fájó tapasztalatoktól sebes bőrrel, és lélekkel, hogy az eltelt idők alatt csak halmozódnak, halmozódnak bennük azok a kincsek, amiket újra fel lehet fedezni.

Nem csupán a külvilág tartogat lenyűgöző dolgokat, odabenn, felnőttként, megvannak a saját naplementéid, tengereid, utazásaid, hős csatáid, sárkányaid és mágikus tárgyaid.

Automatikusan szedted fel őket az utad során, majd az elméd és a memóriád eldugott zugában letetted, mert voltak sokkal fontosabb dolgok, amivel foglalkozhattál: diploma, karrier, gyerekek.

Vannak olyanok, akiknek ez a mindenen átsütő gyermeki kíváncsiság és kreativitás végig a társuk maradt, a legtöbbünk viszont túl jó volt az elvárások teljesítésében, ezért felvette a megbízható férj, dolgos munkaerő, jó állampolgár címkéit, és a játékot mondjuk applikációkban, számítógépes játékokban, vagy hétvégi dobozos társasjátékban maximalizálta ki.

De mondom megint! Ez nem baj. (Vagy nem mondtam még? Ez nem baj!)

Amit viszont jó tudni: odabent, mindenkiben igazi kaland van, és az ember képzelete nyitja ki hozzá a kulcsot.

Nem hiszed? Akkor akár ma is elkezdheted hinni. Mondjuk csináld meg a kedvenc pszichológiai játékomat, ahol nagyon könnyen meglepődhetsz, hogy egyszerű kérdésekre milyen váratlan, érdekes és színes képek özönlik el az elmédet.

És az nagy valószínűséggel jó lesz neked! 🙂

És még megfejtése is van!

Csak ma, játssz egy kicsit, és használd a képzeleted!

Ha valakit megkérdeznek, hogy miért is nem csinálja azt, amit szeretne, általában két fő ok van, amit a firtatózásunkra kapunk.

Nincs rá pénzem.

Nincs rá időm.

Mindkettő kőkemény, és súlyos kijelentésként ül előttünk, ahogy ülünk a hétköznapok zakatoló vonatán, nap nap után hussan el, és még ma sem vettük fel a futócipőt, nem hívtuk fel a nagyit, nem ültünk neki a megvásárolt angoltanfolyam leckéinek, vagy a vécé még mindig ugyanúgy folyik, mégsem hívom ki a szerelőt, vagy ott az a jó ötlet, amiből írhatnék blogot, mégsem teszem. Van az idő, amiből van bizonyos mennyiség egy napban, és a kötelességek megeszik mindet. Tehetetlen vagyok. Nem az én felelősségem. Nem tehetek róla.

A pénzt hagyjuk is, inkább foglalkozzunk az idővel. Egyrészt, mert sokkal fontosabb – hiszen pénzt tudsz szerezni, időt visszaforgatni viszont nem.

Miért hazugság az, hogy “nincs időm”?

Na jó… tulajdonképpen nem hazugság. Inkább egy remek mondat, ami mögé nem kell plusz dolgokat képzelni, szét lehet tárni a kezet. Nincs, hát nincs. Azok a fránya körülmények.

Ehelyett inkább egy kis elmejátékra invitállak, ígérem nem fog fájni, és ha nem is egy “aha”, de egy hümm élményt ígérek. Az NLP szeret nagyon a belső párbeszéded megváltoztatásával eredményeket elérni.

Figyelj.

Amikor azt mondod: nincs rá időm, nem azt mondod, hogy nincs rá időd.

Tulajdonképpen azt mondod:

számomra ez most nem elsődleges fontosságú. Nem prioritás.

Nos?

Mert csomó más minden van, amit megcsinálok, ezt meg nem. Más dolgokat előrébb sorolok, ezt meg hátra, és hopp, már ki is futottunk a rendelkezésre álló időmennyiségből.

Ha van valami, aminél az nincsidőm-mítoszt alkalmazod a leggyakrabban, akkor tégy meg annyit, hogy elgondolkozol – számodra mi az adott tevékenység magasabb célja, értéke?

Ha mondjuk az edzésről van szó, a magasabb cél lehet az egészség, fittség, vagy akár az is, hogy jobban tetssz a pasiknak/csajoknak/saját magadnak.

Ha az angol nyelvről, akkor az előmenetel, a külföldi munka, vagy a nyelvvizsga.

Ha valamilyen írás, vagy alkotás, akkor a magasabb cél lehet az önmegvalósítás, a tanult tudás átadása, az ismertség, vagy az életed szenvedélyének a megélése.

Szóval, tégy kérlek csak ennyit: amire kijelented, hogy nincs időd rá, helyettesítsd be ebbe a mondatba a számodra képviselt magasabb célját:

“Számomra (jelenleg) a _(magasabb cél)____ nem elsődleges fontosságú.”

Például.

“Nincs időm edzeni.” = “Jelenleg az egészség és a fittség az életemben nem elsődleges fontosságú.”

Ez a szimpla kameraváltás, és ha felfogod ennek a kijelentésnek a súlyát, már alapból sokmindent képes megváltoztatni.

Bizony. Egy fél pillanat alatt már nem a körülményeid áldozata vagy, hanem irányítóként tekintettél valamire, amire vágysz, mégsem teszed.

Először, amikor felfogtam, hogy mit is mondok, gigantikus tantuszok potyogtak az égből. Hogy mi? Ájjunkmármeg. Mi az hogy az egészség nem elsődleges? Dehogynem! Hiszen ha az van, minden van!

Ízlelgesd és fogd fel, hogy mi bújik meg a te saját “nincs időm” kifogás mítoszod mögött! Hagyj magadnak időt arra, hogy lesüllyedjen ez a kijelentés, hogy az összes részednek legyen egy kis ideje megkóstolni.

És aztán mondd meg: ez így számodra most igaz?

Biztosan vannak részeid, amik egyetértenek, és van, amelyik tiltakozik – fontos, hogy juss belső megegyezésre magaddal, és döntsd el. Igaz, vagy nem?

Ha igaz,

akkor engedd, hogy a “nincsidőm” mítosz titkos vagy nyilvánvaló kifogáskeresése miatti szégyenkezésed vagy rossz érzésed elpárologjon. Eddig a teendőid és az idő áldozata voltál, de itt kezdődik a felelősségvállalás: annyival, hogy felismered, és tudatosítod, mi számodra a fontos. Bocsi, aktuális magasabb érték, most nem jutottál be az első ötbe, a teremtő energiáimat máshová fordítom.

Ha viszont nem igaz ez a mondatod,

ha az a dolog, és amit képvisel igenis kell és fontos ahhoz hogy létezz, működj, megvalósítsd magadat, az álmodat, hogy az életed minőségén javíts, és ezáltal boldogabbnak tessék lenni… akkor emeld magadhoz ezt a mondatot, és fordítsd meg:

“Jelenleg az egészség elsődleges fontosságú az életemben, és tenni is fogok érte Slussz, passz.”

Ezzel az egyszerű momentummal fogtad azt az energiát, amit eddig a “nincsidőm” tételére fordítottál a fejedben, és súlyán, és értékén mérted. Megváltoztattad az adott tevékenységet börtönben tartó idegpályákon futó információkat, és talán éppen most készülődik benned a változás.

A mondat pedig továbbfejlődik: “Az egészség és a fittség igenis prioritás számomra: már most megcsinálok egy nyújtást, és húsz guggolást, holnap reggel pedig lépcsőn megyek fel az irodába”.

Barátkozz ezzel a mondattal! Épp most kezdtél el időt gyártani valami fontoshoz. Ahelyett, hogy a napod mások és a világ által elédgörgetett dolgokra való reakciókból állna, és végül egy ágyba zuhanással végződik, hogy másnap folytatódjon tovább, szimplán a figyelmed fókuszával most kiemeltél valamit, amivel, igenis, szeretnél foglalkozni!

Tálcán kínálódnak majd előtted a lehetőségek, ha végiggondolod, hogy mennyi alkalommal áldozhatsz ennek az adott fontos dolognak az oltárán.