Vidéki gazdánkat meglátogatja a barátja. Kedélyesen elbeszélgetnek, előkerül egy flaska rozé, mígnem a beszélgetés moraját újra és újra átszövő nyüszítés egyre jobban kezdi zavarni a vendéget.
– Bátyám, hát mi ez?
– Mi mi?
– Ez a hang.
– Ez? A kutya.
– De.. miért nyüszít?
– Mert rajta ül egy szögön.
A vendégnek tátva marad a szája.
– De hát miért nem száll le róla?
A gazda megtömködi a pipáját, és csak ennyit mond:
– Még nem fáj neki eléggé.
– Mi mi?
– Ez a hang.
– Ez? A kutya.
– De.. miért nyüszít?
– Mert rajta ül egy szögön.
A vendégnek tátva marad a szája.
– De hát miért nem száll le róla?
A gazda megtömködi a pipáját, és csak ennyit mond:
– Még nem fáj neki eléggé.
Ha ma kimész sétálni a langyos 18-20 fokba, rengeteg embert fogsz látni még télikabátban, sálban, nagy csizmában, kényelmetlenül feszengve a napsütésben.
Miért?
Rengeteg applikáció van, ami megmondja milyen lesz az idő, internet, rádió, vagy ha minden kötél szakad, ott az ablak. Az ember mégsem nyúl a könnyebb kabát után, talán nem is bújik másik cipőbe. Talán azért, mert nem hisz annak, amit mondanak?
Nem, talán mert..
Miért?
Rengeteg applikáció van, ami megmondja milyen lesz az idő, internet, rádió, vagy ha minden kötél szakad, ott az ablak. Az ember mégsem nyúl a könnyebb kabát után, talán nem is bújik másik cipőbe. Talán azért, mert nem hisz annak, amit mondanak?
Nem, talán mert..
Mert az van elöl.
Mert az esett kézre.
Mert kényelmesebb.
Mert megszoktam.
Bele kell menni, le kell izzadni, sőt, lehet megvárjuk még a másnapot is, mert biztos ami biztos. Aztán, az ismételt testi tünetek után merjük elhinni, hogy most más van, mint tegnap.
Mert az esett kézre.
Mert kényelmesebb.
Mert megszoktam.
Bele kell menni, le kell izzadni, sőt, lehet megvárjuk még a másnapot is, mert biztos ami biztos. Aztán, az ismételt testi tünetek után merjük elhinni, hogy most más van, mint tegnap.
Nem szuper, ahogy ez sokszor az életben is így van? Rajtakapod magad, hogy néha a másfajta változásokhoz is így viszonyulsz? Arra gondolok, ahogy ott maradunk egy munkahelyen, egy lakásban, vagy egy kapcsolatban.
Mert az van elöl.
Mert az esett kézre.
Mert kényelmesebb.
Mert megszoktam.
Mert néha addig maradunk, amíg “nem fáj eléggé”.
Mert az esett kézre.
Mert kényelmesebb.
Mert megszoktam.
Mert néha addig maradunk, amíg “nem fáj eléggé”.
Néha, titokban, azt szoktam kívánni magamnak, hogy mindig vegyem észre azt, ha tavasz van, és ha az a szög szúr. Csak… nos. Nem mindig olyan könnyű.
