Van egy szó, amit sokan félreértenek, pedig folyton használjuk (én egy kicsit a GPS-eket is hibásnak tartom benne.)
Újratervezés.
Nem csoda, hogy ha valaki meghallja, általában egy nagyon konkrét kép ugrik be neki, mégpedig hogy fogsz egy nagy radírt, letörlöd az eddigi életedet, és elkezdesz valaki más lenni. Új meló, új város, új frizura. Egy új utazás, néhány új skill, és nem rovom fel ha valahol ott lapul a fejedben egy agyagozó szakkör is, biztos, ami biztos. (Been there 😎)
Viszont hadd prezentáljak egy csavart. A szakirodalom – amit az utóbbi hetekben elég sokat bújtam, félig kutatói kíváncsiságból, másfélig mert nagyon aktuális – egészen mást mond erről.
Kiderül, hogy a “reinvention” nem ám egy szépen körülhatárolt fogalom a pszichológiában. A kutatók inkább olyan szavakkal dolgoznak, hogy transition, identity work, narrative identity. Ami közös bennük, senkit nem fog meglepni: időről időre eljön egy pont az életedben, amikor a régi önértelmezésed már nem ad választ egy elég egyszerű kérdésre.
Ki vagyok én ebben az életben, ami most éppen történik?
És ez a pont, ugye, ritkán egyetlen esemény. Nem feltétlenül válás vagy kirúgás vagy költözés (bár lehet az is).
Sokszor egyszerűen csak arról van szó, hogy amit felépítettél, egyszer csak nem simul rád ugyanúgy, mint korábban. Előbb csak egy apróság nem illeszkedik. Aztán egy másik, és aztán hiperhamar borult a bolt, mert mindenhonnan szembejön veled.
A karrierkutatás egyik régi felismerése, hogy az átmenet nem esemény, hanem folyamat – és sokszor már jóval korábban benne vagy, mielőtt egyáltalán észrevennéd.
Aztán ott az identitás kérdése, ami saját magam számára a legizgalmasabb rész. Sokáig abban a hitben ringattak minket (vagy mi saját magunkat), hogy a felnőtt identitás egyszer majd csak megépül, aztán kész, mint egy háromajtós BRIMNES szekrény, aminél a végén mindig marad négy rejtélyes csavar, és jobb nem tudni, mire valók.
Ezzel szemben hoppá, felnőttként is folyamatosan formálódik. Egyszerre van benned folytonosság és változás – meg akarod tartani azt az érzést, hogy ugyanaz vagy, miközben az élet állandóan új szerepeket, veszteségeket és lehetőségeket hoz.
Szóval ezért tikkelek be finoman a “találd meg az új önmagad” típusú tanácsoktól. Az újratervezés a legritkább esetben új én gyártása. Sokkal inkább új, bensőségesebb, és nem utolsó sorban elfogadó kapcsolat kialakítása azzal, ami már jelen pillanatban is megvan benned.
Például egy korábbi szakma nem csak egy munkakör volt. Benne voltak képességek, kapcsolatok, gondolkodásmódok, problémák, amiket szerettél megoldani – és olyanok is, amiket soha többé nem akarsz látni. Amikor pályát váltasz, nem nulláról indulsz. Magaddal viszed az egész előző életedet, akár akarod, akár nem. Tetszőlegesen behelyettesíthető korábbi párkapcsolattal, és még ezer más, élet-befolyásoló körülménnyel.
És hogy személyesebbé tegyem, mert bár nincs hozzá garantált életszakasz, mikor üt meg minket, de na: a középkor különösen termékeny terep. Nem azért, mert negyven-ötven körül muszáj lenne életválságot kapni, hanem mert addigra általában már jócskán van mit újraértelmezni.
Van múlt, van szakmai identitás, vannak döntések, amiket nem lehet visszacsinálni. És közben van jövő is. Ez a kettő együtt elég különleges helyzet.
Talán pont ezért olyan nehéz észrevenni, amikor elérkezik. Mert nincs róla hivatalos értesítés. Nem kapsz push-üzenetet a telefonodra, hogy “a jelenlegi identitásod támogatása hamarosan megszűnik, frissíts”. Általában csak annyit érzel, hogy valami, ami régen működött, most már nem egészen.
Ami, tudod, nem is feltétlenül baj. Lehet, hogy csak az életed odáig ért, ahol a régi térkép már nem mutat minden utat.
Szóval az én megfejtésem ez lett: hánykol, dobál az élet, esel, kelsz, alkotsz, rombolsz – és ha kinőtted a bőrödet, nem kell teljesen új emberré válni, hiszen olyan jó fej vagy már most is…
Inkább ügyesen, és finom kézzel elkezded másképp olvasni a saját történetedet. A régi kudarc nem egyszerűen kudarc marad. Egy régi munka nem elvesztegetett tíz év. Egy elhagyott érdeklődés nem “egy dolog, amit régen szerettél”.
Hanem alapanyag. Adat. Összetevők, amikből ha eddig mondjuk egy jó kis lecsót főztél, most lehetne egy ugyanannyira, vagy még jobban finom BÁRMI.
Gondolj bele 😊 Ugyanazok az emlékek. Ugyanazok a tapasztalatok. Csak más lesz köztük a kapcsolat.
Ha ez most megmozdított benned valamit:
az Újratervezés pont erről szól – hogy ne új embert kelljen gyártanod, hanem másképp olvasd azt, ami már megvan benned.
