- You are here:
- Home
- Blog
- Uncategorized
- Mindig két perccel később…
"Nincs kudarc, csak visszajelzés." – NLP előfeltevés
"Bagatell dolog volt, de pont olyan, amin neki mindig felforr az agyvize. És most is nekiállt ordítani, meg azon a kukacoskodó módján beolvasni nekem, teljesen alaptalanul. Ott álltam előtte, teljesen megsemmisülve. Képtelen voltam kimondani, hogy ez nem az én hibám, megmagyarázni a szitut, megoldást javasolni. Semmit. Tiszta hülye vagyok, aki még arra is képtelen hogy egy ilyen barommal szemben megvédje magát… 🙁 Amikor elment, persze rögtön tudtam mit mondhattam volna. Mit _kellett_ volna mondanom. Francba már." Úúúúristen hányszor éli ezt át az ember. A "Tökéletes válasz Két Perccel Később" jelenség. És, és – mi marad meg érzésben benned? Hogy rosszak vagyunk. Kevesek. Meggondolatlanok. Nem állunk ki magunkért. Vagy túl önérzetesek vagyunk. ( + tetszőleges egyénre szabott önostor.) És aztán sétálgatunk tovább mélységes rossz érzések birtokában, megrengett önbizalmunkat pórázon vezetve magunk után. Na, ismerős-e neked is a jelenség? (Szopóka-nyalóka, mondaná Ede.)
Tökéletesen elképzelt ideáink vannak arról, hogy milyennek kéne lennünk, és ha nem ütjük meg ezt a sztenderdet, rögtön saját ítélőszékünk elé citáljuk magunkat, és a belső hangjaink majdhogynem egy emberként követelik a fejünket. Munkahelyen. Ismerkedéskor. Szülők/gyerekek előtt. Hivatalokban, autóban, buszon, villamoson. Adok most erre egy másik nézőpontot, jó? (Mazochistáknak nem kell tovább olvasni!) Mert azt találom mondani, hogy egy adott helyzetre mindig az adott pillanatban lehetséges legjobb módon reagálsz. A maximumon, ami most tőled telik. És ez összetett dolog: lelki érettség, magabiztosság, nyugalom és hit elegye szükséges ahhoz hogy ezt ott rögtön átérezd – de hála égnek, utólag mindig könnyebb. Szóval, figyelj. Te, ilyenkor, nem béna vagy. Hanem egy folyamat olyan pontján tartasz, ahol nem tudsz nem így reagálni rá. Azt mondod nem vigasztal? Azt mondom: vigasztaljon. Mert mit jelent ez? Hogy MÉG nem vagy képes rá. Érzed-e az időmetafora játékosságát? Még nem vagy képes máshogy reagálni. MAJD az leszel. És ami még nagyon fontos ahhoz, hogy elnézd magadnak mindezt: lehet nem is lennél képes később jobb reakciót adni, enélkül a most rossznak érzett reakció nélkül. Lerövidítve: nem tudsz nem fejlődni a negatív élmények által. Valaki benned (aki talán a teljes lényed esszenciája) mindenféle kísérő rossz érzések nélkül írja fel a lelki táblácsájára a mostani helyzetnek a tanulságát – hogy legközelebb majd felhasználja.Csuda egy folyamat, amikor a gyémántot csiszolják. Gondolj csak bele, hány olyan hétköznapi dolog van, amit hibázás, és újrapróbálkozás során sajátítottál el? A cipőfűző bekötésétől a csókolózáson keresztül a borsólevesig, vagy a borotválkozásig, vagy az autóvezetésig. Dühös voltál amikor elrontottad?Hát persze. Jobb lettél benne, tanultál belőle?Naná! El fogod felejteni ezt a tanulságot, mikor legközelebb újra hasonló történik? Hm. Nagy valószínűséggel. Bár ez csak rajtad múlik. Az elemi reakcióink erősek, és a kis belső trolljaink kitartóak, ha saját magunk piszkálásáról van szó. Ha fontosnak tartod hogy emlékezz erre a következő alkalomkor, megteheted. Ha hozzárögzíted ezt a pici tudást a jövőbeli hasonló helyzeteidhez, mentőőövként ott lesz neked… és megóv a felesleges szégyentől és rossz érzéstől. Hátha nem csak szégyenkezésen keresztül kell megtanulni a fontos dolgokat az életben.
