Bármilyen benned zajló változáshoz, ha hozzátársítod a képzeleted erejét, megsokszorozod az eredményeket. Legyen az a forma, amelyet a képzeleted választ, akár írás, akár rajz, vagy dolgok egymáshoz ragasztgatása, vagy “csupán” a saját fejedben zajló folyamatos mozi tudatos kanyarítása – az alkotási folyamat MINDENT jobbá tesz.
Talán azok közé tartozol, akik emlékeznek rá, hogy gyerekkorukban micsoda fantazmagóriákat találtak ki, játszottak el. (Ahogy visszaemlékszem, mi hárman a tesómmal és az ő legjobb barátjával a Buccskeszidi és Szándensz kölyök és Napsugárka királykisasszony témában alkottunk maradandó indiános történeteket. 🙂
Ez az, ahogy az ember tanul, és formálódik. Fogja a külvilág eseményeit, amit lát, hall, érez, tapasztal, összekutyulja a saját, zabolázatlan és még méretre nem vágott képzeletével, és olyen összefüggéseket talál, amiből egyrészt épül, másrészt valami fantasztikusan szórakozik. Ezért kedvelem az önfejlesztő tanfolyamokat, filmeket, főleg azokat, amik játékosan közelítik meg mindezt.
Mert a felnőtteket néha újra kell tanítani játszani, és a legnagyobb hatást azzal érhetjük el, ha most a külvilági csodák helyett a saját, belső, mélyre elásott kincsesládáikat segítünk a felszínre hozni.
Mert amiért jó felnőttnek lenni, a felnőttség minden komolyságával, a nehéz, fájó tapasztalatoktól sebes bőrrel, és lélekkel, hogy az eltelt idők alatt csak halmozódnak, halmozódnak bennük azok a kincsek, amiket újra fel lehet fedezni.
Nem csupán a külvilág tartogat lenyűgöző dolgokat, odabenn, felnőttként, megvannak a saját naplementéid, tengereid, utazásaid, hős csatáid, sárkányaid és mágikus tárgyaid. Automatikusan szedted fel őket az utad során, majd az elméd és a memóriád eldugott zugában letetted, mert voltak sokkal fontosabb dolgok, amivel foglalkozhattál: diploma, karrier, gyerekek. Vannak olyanok, akiknek ez a mindenen átsütő gyermeki kíváncsiság és kreativitás végig a társuk maradt, a legtöbbünk viszont túl jó volt az elvárások teljesítésében, ezért felvette a megbízható férj, dolgos munkaerő, jó állampolgár címkéit, és a játékot mondjuk applikációkban, számítógépes játékokban, vagy hétvégi dobozos társasjátékban maximalizálta ki.
De mondom megint! Ez nem baj. (Vagy nem mondtam még? Ez nem baj!)
Amit viszont jó tudni: odabent, mindenkiben igazi kaland van, és az ember képzelete nyitja ki hozzá a kulcsot. Nem hiszed? Akkor akár ma is elkezdheted hinni. Mondjuk csináld meg a kedvenc pszichológiai játékomat, ahol nagyon könnyen meglepődhetsz, hogy egyszerű kérdésekre milyen váratlan, érdekes és színes képek özönlik el az elmédet.
És az nagy valószínűséggel jó lesz neked! 🙂 És még megfejtése is van!
Csak ma, játssz egy kicsit, és használd a képzeleted!
